Egyre többet hallunk az ún. civilizációs betegségekről, melyek száma folyamatosan nő. De miért is nevezzük őket "civilizációs"-nak? Az utóbbi évtizedekben ugrásszerű fejlődés következett be a társadalmi és a gazdasági életben. Az ipar fellendülése következtében az élelmiszereket egyre kisebb mértékben fogyasztjuk a maguk természetes formájában. Megnőttek az igények, keresettek lettek a tartós, tetszetős élelmiszerek. Ezek létrehozásához azonban az iparnak különböző adalékokat kell felhasználnia, mely eljárások során az élelmi anyagok belső szerkezete többé-kevésbé átalakul, veszít értékes anyagaiból, ugyanakkor kap némi "pluszt", hogy állaga, eltarthatósága, külseje számunkra tetsző legyen. Ezek a hozzáadott anyagok persze nem mérgezőek - hiszen csak engedélyezett mennyiségben használhatók fel -, de egyesek szervezetében allergiás reakciót válthatnak ki, és szervezetünknek sincs szüksége ennyi mesterséges adalékra.
Ha azonban a zöldség- és gyümölcsféléket a maguk természetes valójában vesszük is meg, akkor viszont azon törjük a fejünket, vajon milyen mennyiségű vegyszer és növényvédő szer került rájuk vagy halmozódott fel bennük? Amint ezt végiggondoljuk, legyintünk az egészséges táplálkozásról hallottakra, ugyanis ha ennyi károsító tényező amúgy is jelen van, már lényegtelen a többire odafigyelni. Sokan így gondolkodnak, pedig ez helytelen, hiszen éppen ezért kell odafigyelni az étkezésünkre.
A növények permetezése és az élelmiszerek túlzott feldolgozása azonban csak az egyik összetevője annak a komplex hatásegyüttesnek, amelyet a fejlett civilizáció zúdít ránk.
Az autókból kipufogó gázok, a vegyi gyárak kéményeiből kiáramló füst, a természetes vizeinkbe ömlő mérgek mind-mind hatással - mégpedig nem kedvező hatással - vannak szervezetünkre.
Tavaszi fáradtság
Amikor a természet éppen felébred téli álmából, s a fák új erőre kapva ontani kezdik a rügyeket, mi sokszor úgy érezzük magunkat, mint akiken átment az úthenger. Ekkorra testünk ellenálló képessége legyengül, hiszen a téli hónapokban szervezetünk kevesebb ásványi anyaghoz, létfontosságú vitaminhoz és nyomelemhez jut, ritkábban vagyunk a friss levegőn és csak elvétve mozgunk. Télen az anyagcserénk is takarékra kapcsol, így a táplálkozásunk során szervezetünkbe kerülő mérgeket és a lebontó folyamatok során képződött káros anyagokat sem tudja kellőképpen megsemmisíteni. Ezek az anyagok megváltoztatják szervezetünk belső környezetét és sejtszinten akadályozzák az oxigén- és tápanyag-ellátási feladatokat. Miután sejtjeink nem jutnak hozzá kellő mértékben a működésükhöz szükséges tápanyagokhoz, amelyek egyben az energiatermeléshez is elengedhetetlenek, nem csoda, ha ez kihat teljesítőképességünkre és örökösen fáradtnak érezzük magunkat.
A tisztulás útja
A magukra valamit is adók legalább annyit megtesznek az egészségükért, hogy évente két alkalommal - tavasszal és ősszel - egy 2-3 hetes méregtelenítő kúrát végeznek. Van ugyan néhány szervünk, amelyek arra hivatottak, hogy szervezetünket nap, mint nap méregtelenítsék, de a felgyűlő terhek miatt célszerű, ha támogatjuk munkájukat, s egy-egy kúra kapcsán segítjük kiüríteni magunkból az összegyűlt káros anyagokat. Méregtelenítés során nemcsak a külső környezetből származó káros anyagoktól, hanem a szervezetünkben zajló átalakítások során keletkező köztes - sokszor toxikus - anyagcseretermékektől is meg kell szabadulnunk. Az utóbbiak felszaporodásának legfőbb oka a (különösen télen) mértéket nem ismerő táplálkozás, valamint a túlzott fehérje- és zsírfogyasztás.
A víz külsőleg, belsőleg egyaránt kiváló gyógyhatású, ezért a méregtelenítő kúrák szerves részét képezi.
A méregtelenítés útjai
Az emésztőrendszer működésének serkentése. A rostszegény táplálkozást manapság rizikófaktorként tartják számon jó néhány betegség kialakulásában. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ilyenkor a salakanyagok túl lassan haladnak át a beleken, bőven van idejük arra, hogy károsítsák a vastagbél nyálkahártyáját, s így sokszor rosszindulatú folyamatokat indítsanak el. Bőséges rostfogyasztással mindez kiküszöbölhető. A rostok ugyanis vizet szívnak magukba, megduzzadnak, kitöltik a bél üregét, s az így ingerelt belek mozgásba lendülnek és gyorsan kiürítik a "felesleget". A rostok két nagy csoportra oszthatók: vízoldékony és vízben nem oldódó csoportra. Utóbbiba tartozik a cellulóz, amely a növényi sejtfalak alkotásában vesz részt, és elsősorban a bélműködés fokozását befolyásolja, a vízoldékony pektin pedig nagy erővel köti meg a toxikus anyagokat.
Legjobb rostforrások a gabonamagvak, a gyümölcsök és a zöldségfélék. A gabonamagvaknak elsősorban a külső héjuk tartalmaz nagy mennyiségű rostot és vitamint, de ezeket a hántolás, finomítás során eltávolítják. Célszerű ezért lecserélni a fehér rizst, finomlisztet, fehér kenyeret az ízesebb barna rizsre, a teljes kiőrlésű lisztre és az ebből készülő pékárukra. Zöldség- és gyümölcsfélékből pedig minél többet fogyasszunk, ezek legnagyobb részét is nyersen.
Az aszalt gyümölcsök ugyan nagy mennyiségű cukrot tartalmaznak, ezért hizlalnak, rost- és ásványianyag-tartalmuk azonban kiváló: desszertnek tökéletesek.
Az emésztőrendszer működését a rostokon kívül a különböző fűszer- és gyógynövények, illetve az ezekből készíthető teák is serkentik.
A kúra folyamata
A kúrák időtartamát, mikéntjét illetően számos nézet létezik, nincs egységes vélemény. Vannak, akik a nagyon drasztikus megoldásokat tartják helyesnek, mások engedékenyebbek. Méregtelenítéshez elsősorban a természet kincseiből válogassuk össze a hozzávalókat, hiszen ezeknek behozhatatlan előnyük van a gyógyszeripar által előállított mesterséges anyagokhoz képest. Emellett a gyógynövények hatása sokkal tartósabbnak is bizonyult. A vértisztító hatással rendelkező gyógynövények listája meglehetősen hosszú, mindenesetre azt tudni kell róluk, hogy nem szabad őket egész évben fogyasztani, csak kúraszerűen, az évi belső "nagytakarítások" idején.
Az étrendből száműzni kell az alkoholokat, a koffeint, a szénsavas italokat, a cukrokat, az édességeket, a zsíros húsokat és tejtermékeket, a feldolgozott, tartósított, valamint a gyorséttermi ételeket. Az ételek elfogyasztására szánjunk elég időt, minden falatot alaposan rágjunk meg!
Ne hajszoljuk magunkat, hagyjunk időt pihenésre, relaxálódásra!
Mozogjunk sokat, ha lehet, a friss levegőn!
Méregtelenítés után
Amennyire lehet, év közben se legyünk testünk ellenségei, próbáljuk meg betartani az egészséges életmód előírásait. Igyekezzünk a betegségek kialakulását helyes életvitellel megakadályozni, ne csak akkor essünk gondolkodóba, ha már baj van.
Ha a fent felsorolt elvek szerint élünk, már elmondhatjuk magunkról, hogy sokat teszünk egészségünk megóvásáért. Ennek ellenére egy tavasszal beiktatott méregtelenítési kúra hasznos lehet, hiszen manapság a legkörültekintőbben eljárók is szembesülnek a már korábban említett környezeti hatásokkal, melyek gyakorlatilag kivédhetetlenek. Egy kúra során a szervezet felfrissül, megerősödik és megnő az ellenálló képessége a kórokozókkal szemben. Ha pedig a kúrát ősszel is megismételjük, bátran nézhetünk a téli "kórságos" időszak elé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése